„Meg kell mentenem az idő, az özönvíz, a feledés elől a bennem élő, eltűnő világ alakjait, hát rajzot, szobrot készítek róluk !”

2011. június 5-én tanítványai, családja, barátai és ismerősei köszöntötték Kő Pál Mestert, Heves díszpolgárát 70. születésnapja alkalmából.

1941. június 2-án a Perespusztán született. Mit jelent számára a puszta? Így vall róla:  „Mi tanyán éltünk. Peres-puszta gyönyörű volt, és mi ott lehettünk a kiscsikó, a kisborjú világrajötténél. Legeltettük az állatokat és figyeltük a viselkedésüket. A tanya tele volt gyermekekkel…”

 A szülőföldhöz, az elődökhöz és a most itt, Hevesen élő emberekhez való  ragaszkodás  meghatározza egész életét.

Az ünnepség nyitó rendezvénye a Helytörténeti Múzeumban megrendezett „Tisztelet a Mesternek” c. kiállítás megnyitása volt.

11 órára megérkeztek a meghívott vendégek, tanítványok és barátok, és a múzeum épülete előtt felemelő és bensőséges  ünnepség vette kezdetét.

Erdészné Turcsányi Katalin, a Hevesi Művelődési és Közgyűjteményi Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket és egyben átadta, felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál köztársasági elnök Kő Pál szobrászművészt köszöntő levelét.

Ezután Csáki Zsigmond, Heves  polgármestere köszöntötte a Mestert, a város díszpolgárát, és átadta jelképesen a „város kulcsát”.

A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának nevében Gubcsi Lajos elnök köszöntötte az ünnepeltet és egyben átnyújtotta az Árpád-díjat.

A köszöntések sora így folytatódott:

- Asot Bagda Sarjan örmény szobrász

- Fritz Mihály és Szabó Géza szegedi ötvösmesterek – Magyar Éremverde

- Cserép László - NEFMI Közművelődési Főosztály osztályvezető

- Berecz András - Kossuth -díjas előadóművész

- Dresch Dudás Mihály szaxofonművész-Érdemes művész

- A Forrás Galéria igazgatója

- Levelek község polgármestere

- Jászszentandrás polgármestere - Banka Ferenc

- Janosek Antal Márton - Heves város Marcija

Ezután a tanítványok nevében Szőnyi Endre szobrász-restaurátor köszöntötte a Mestert és egyben megnyitotta a kiállítást.

A kiállítás címe: „Tisztelet a Mesternek”. Rendezte: Halassy Csilla szobrászművész.

Kő Pál 20 tanítványa hozta el alkotásait, hogy kifejezzék tiszteletüket és köszönetüket Mesterüknek. A megnyitón elhangzott, hogy a Mester úgy egyengette szakmai fejlődésüket, hogy ők közben szabadnak érezték magukat, megőrizték egyéniségüket.  Hallgatói azt mondják, soha nem kényszerítené rá senkire az akaratát. Ők szívesen sereglenek köré, mert a Mester az életével tanít.

A szobrok sokfélesége megerősíti az elhangzottakat, azt, hogy minden tanítvány a saját útját járja. Sziporkázóan ötletgazdag, lendületes, fiatalos, modern szemléletű ez a tárlat, ugyanakkor áthatja a hagyományos értékek tisztelete.

A különböző formák és kifejezésmódok jól megférnek egymás mellett. A szobrok üzenete a néző értelmezésén alapul.  Vannak provokatív, a nézőt szellemi szárnyalásra késztető, és a befogadás élményéért „megdolgozni” kényszerítő alkotások. Akár „csendesek” a művek, akár „hangosak”, a figyelmet kívánják felkelteni. Ha pedig odafigyelünk, kiderül, hogy nemcsak szembesítenek valamivel, de állást is foglalnak valamiben, mégpedig olyan módon, hogy beleszólhassanak az életünkbe.

A tanítványok többsége még nagyon fiatal, munkáikról még nem készült avatott ismertető elemzés. A továbbiakban röviden összefoglaljuk az életükről, munkásságukról jelenleg elérhető információkat.

Blaskó Sándor: A szarvassá vált 9 testvér

1963-ban született Vácott. Ma családjával Abonyban él egy tanyán. Kő Pál mesteren kívül Pap Gábor művészettörténész tanításai alakították szemléletét. Legtöbb köztéri alkotása Abonyban, ill. Törtelen van.  
Szobrászatában az eredendő, tiszta művészetre törekszik. Az ősi magyar hitvilágot igyekszik megmutatni, megérteni és képi nyelvezetre átültetni.
"Fontos dolognak tartom a ráérzéses alapon történő alkotást, tehát a belső ráhangoltságon való járást. Szárnyalásra készteti az embert. Legbensőbb léleklényünk vágyódik, aranymadár módjára énekelni. Hiszem, hogy mindannyiunk lelkében ott van az éneklő aranymadár. A kérdés csupán az, hogy akarjuk-e felébreszteni magunkban az eltemetett aranymadarat. Beavatódni a hagyományainkba nagyszerű dolog...

Halassy Csilla: Szarvasság

A köztünk, Hevesen élő szobrászművész szobrai a több ezer éves hagyomány teljességét fejezik ki. Munkáiból egyszerre árad a komolyság és a derű.

Lukács István: Önfeledt munka, Nyugodt erő

1963-ban született Budapesten. Nagymaroson él, itt áll Szent István és Gizella királyné c. köztéri szobra.

Raffay Dávid: Antilop

1973-ban Budapesten született. 1996-ban szerzett diplomát Kő Pál osztályában. Ötgyermekes, boldog  családban élnek.

Eddig 11 köztéri szobra és 38 kisplasztikája készült el. Hevesen is van köztéri szobra, a Benedek Elek c. alkotás, mely 1994-ben készült.

Kisplasztikái „egy gyermeki világ mesékbe vont, bölcsességet és meghittséget ontó, klasszikus figurái. Lágyak, puhák, megszelídítettek. Oly mértékben átlelkesítettek a művészi erőtől, hogy anyagszerűségük már-már éterivé, légiessé transzponált”. „ Karakteres munkáiból jól kiolvasható: a művész kezéhez, szívéhez és eszéhez közel áll az élet, a természeti környezet, az emberi világ. Művészete máris igazoltan sokgyökerű: ismeri a népéletet, a népművészetet, a történelmet, hatottak rá és elevenednek benne a legendák, mesék, a mítoszok, szereti az állatokat, a természetet, s mindenek felett az embert.”

Rabóczky Judit: Roncs autók

Egerben született 1979-ben.

„Nézzük a vasból, fémből hegesztett, szinte kovácsolt, tekert, hajlított, csavart szobrait, és azt látjuk, hogy a rettentő szemétnek, hulladéknak, nehéz vasnak ez a fiatal szobrásznő könnyedséget, életet, ritmust, szépséget ajándékoz, vagyis az „igazi léttel” ruházza fel a holt anyagot. „

„Drótokat hegeszt. Ezáltal olyan benyomást kelt a kész mű, mintha grafika lenne. Térbeli, anyagból lévő grafika, amit akár meg is tapinthatunk, belenyúlhatunk a „levegőjébe”, akár magába a figurába is. Nincs és van, légies, szellemszerű és abszolút anyagi, földközeli egyszerre. Emlékkép és jelenvaló valóság. A „vonalak” pedig egyszerre tűnnek ösztönösnek és precízen megtervezettnek. És ez minden valószínűség szerint így is van.”

Takács Máté: Pillanat állj !

Szegeden született 1966-ban.

Zocskár Andrea: Torzó

1978-ban Szegeden született.

Vértesi Ágnes: Paripa

Seres János. Befejezetlen életmű

Medgyesbodzáson született 1952-ben. Fával, kővel és fémmel dolgozik. Munkái forrasztásos, hegesztéses technikával készülnek drótból és lemezből. Részt vett fém-, ill. kőrestaurálási munkákban is. Az utóbbi időben gyakran készít kőszobrokat. Ehhez ösztönzést adott az is, hogy 1994-ben Carrarában márvány szimpóziumon vett részt. Kedveli a művésztelepi munkát. Alapító tagja és állandó kiállítója a hevesi Művésztelepnek.

Nagy Edit: Vendégkönyv, Tánc

Pintér Balázs: Egyelőre

Pintér Balázs és Nagy Edit fiatal szobrászművész házaspár, 2004-ben diplomáztak a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Mór városában élnek és alkotnak. Itt működik a Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány, mely a város művészeti életének mozgatója és szervezője. Az értékteremtő közösség létrehozásában tevékenyen részt vettek.

Mindketten keresik az önmegvalósítás útjait. Alkotásaik javarészt természetes anyagokra épített forma- és térkompozíciók, melyek magukban hordozzák egyéni stílusuk jegyeit.

Elek Imre: Human 2.0

Szeghalmon született 1977-ben.

 „Elek Imre egyszerre klasszicizáló és hiperreális kompozíciói - büsztje és torzója - a kiállításon nem nagyon szereplő újfigurális szobrászat két jellemző darabja.”

Munkáján a részletgazdagság és a precízség, a szakma fortélyainak alapos ismerete nyilvánul meg.

N.S. Nagy Sándor: Arhelaosz

1959-ben Budapesten született.  Maglódon él, ahol 2010-ben ő készítette el a település Trianon emlékművét.

Székó gábor: Rita

A szegedi születésű Székó Gábor a Képzőművészeti Egyetem és a Mesterképző elvégzése után – ahol Kő Pál volt a mestere – 1995-ben visszatért szülővárosába, és azóta is a Tisza-parti városban él, alkot. Nyaranta a zalaszentgróti és a villányi művésztelepen dolgozik. A Tér és Forma Építészstúdió tervezőivel karöltve bekapcsolódott a város tereinek rehabilitációs, újjátervezési folyamatába: az új arculatot nyerő terekre köztéri alkotásokat tervez, de dolgozik a fővárosban is.

A szegedi Mars térre két világító köztéri szobrot készített kőből és fémből, melyet 2010-ben avattak fel.

Fáskerti Zsófi: Kapaszkodj !

1979-ben Budapesten született. „Fáskerti Zsófia műveiben az embernek a fogyasztói társadalomban bejárt kényszerpályájáról sajátos, egyedi formanyelvet teremtve beszél, az ott tapasztalt végtelen ellentmondáshalmaz felett ironizál, „az elidegenedett létállapotunkról” összetett szimbólumokban gondolkodik. Váratlan képzettársításai, meglátásai frissé és szorongásmentessé teszik a viszonyulásunkat életünk e problematikus területeihez.”

Majoros István: Hero

Budapesten született 1962-ben. Főiskolai évei alatt készített szobrai klasszikus szellemiségűek, de egyben vad és szürrealista hangvételűek voltak: a művész ezt a korszakát "vad reál"-nak nevezi. Később szobrászata absztraktabbá vált, ~ néha korábbi munkáit összeépítve készít újakat. Újabb szobrain megjelentek a színek, és a kolorizmus iránti vonzalom eredményeként táblaképeket is készít.

Fülöp Gábor: Cím nélkül

1981-ben Mátészalkán született.  Művészetében ötvöződik a hagyomány tisztelete és a kortárs látásmód. A faszobrászat tradicionális műfajához kapcsolódva hozta létre saját, egyedi stílusát, amelynek középpontjában a szüntelenül változó organikus forma áll. A művész technikai tudása, az alkotás iránti alázata és a munkáiban rejlő lendület miatt ítélte meg az alapítványi kuratórium 2008-ban a  KOGART Díjat Fülöp Gábornak.

Duronelli Balázs: Világom, világom

1975-ben Budapesten született. Alkotása összetettségében megrendítő: egy viaszból formált nem nélküli test, mely olyan, mint egy kultikus szobor. Egyszerre van benne a klasszikus nyugalom és a tragikus nyugtalanság, napjaink kultúrájának, civilizációjának összetettsége.

Vizsolyi János: Megtörve

„Drámai történetek kőben és bronzban elbeszélve. Egyetlen rövid mondatban talán így jellemezhetnénk művészetét. Egy mondat azonban legfeljebb annyit mondhat el a lényegről, mint amennyit a víz fölött látható csúcs elárul egy jéghegyről, vagy éppen egy-egy kiállítás is, amely az életműnek csak néhány szeletét mutatja meg." 
”Vizsolyi János fiatal, még a harmincas éveit taposó szobrász. 1987-ben, Kő Pál növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mestere művészetének világától messzire rugaszkodott: márványból faragott, bronzból öntött munkái a szobrászi elvonatkoztatás, az elvont formaképzés jellegzetes példái.

Szőnyi Endre

1956-ban Hódmezővásárhelyen született. A legtöbb köztéri szobra szülővárosában van. Hevesen ő készítette a Turul szobrot a millenniumi emlékoszlop tetejére. A kiállításon 6 érme látható.

Felirataik:

1.      Hű az Isten ki elhívott titeket az ő Fiával a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. I. Kor. 1.9. (tetején a fiait vérével tápláló pelikánnal)

2.      Hódmezővásárhely

3.      Pokolra kell annak menni

4.      Aki hozzám jön semmiképpen ki nem vetem. János 6. (Isten báránya)

5.      Szép dolog s gyönyörűséges az Úrnak énekelni. ’Solt. 135. SZŐNYI BÉNIAMIN EMLÉKERE 1794 1984.

A kiállítás a Helytörténeti Gyűjtemény épületében 2011. október 1-ig látogatható.

A kiállításmegnyitó után a nap ünnepi eseményei az Eötvös József Középiskola kertjében folytatódtak a Mester születésnapi köszöntésével, műsorral, baráti találkozóval.

A nap ünnepi eseményeit Erdészné Turcsányi Katalin, a Művelődési és Közgyűjteményi Intézet igazgatója és Halassy Csilla szobrászművész szervezte odaadással és szívből jövő szeretettel.

Részlet a kiállítás vendégkönyvéből:

„Adjon Isten Jó Napot ! Kedves Lujos! Te már mindent tudsz Rólunk földi halandókról, minden érezlmünket, mozdulatunkat meg tudsz örökíteni. Szerencsés Ember vagy, hogy a Jó Isten neked adta ezt a rendkívüli képességet. Szeretünk Téged és Csillust és a gyerekeket.”

„Kő Pál mester közelében élni, és Őt az Alkotó Ember követének tekinteni, az ember legfelemelőbb érzése!  Köszönjük, Köszöntjük, Mester!”