HTML

Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény

„Heves vármegyének Heves azért neve,
Hazafiságának mert szörnyű a heve.”

Friss topikok

2011.08.31. 11:16 Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény

A hevesi harang

 

Városunk legjelentősebb középkori leletét ajánlom figyelmükbe.
 
1966. szeptember 29-én váratlan esemény dobogtatta meg a helytörténet iránt érdeklődő hevesi emberek szívét. A Művelődési Ház építésénél a vízvezeték árkának ásása közben egy fémtárgyra figyeltek fel a munkások. Az értékes leletet Szabó János Győző régész irányításával munkaidő után tárták fel és daruval emelték ki a gödörből sértetlen állapotban. Ezután a Községháza előtt egy kis deszka emelvényre állították, ahol az egri Dobó István Vármúzeum restaurátorai azonnal megkezdték a harang tisztítását. Itt tekinthették meg az érdeklődők, majd az egri múzeumba szállították, ahol állandó kiállításon mutatták be. A harang 1990 szeptemberében került vissza Hevesre. Jelenleg a római katolikus templomban látható.
 
Mi jellemzi ezt a ritka, félezer éves harangot?
Lelőhelye így határozható meg: az egykori templomkert területe, a templom délnyugati sarkától mintegy 30 méter, a Művelődési Ház északi falától kb. 6-7 méter.  A harang  álló helyzetben volt a földben, koronája kb. 190-200 cm mélyen lehetett az akkori talaj felszínéhez képest. (A templom falában látható gótikus ajtókeretek alapján a középkori járószint a mainál lényegesen mélyebben volt.) Magassága a koronával együtt 90 cm, alsó átmérője 82, a felső 46 cm. Súlya kb. 500 kg. Koronájának fülei legömbölyített könyök  formára megtörtek, mely a gótika korában öntött harangokra jellemző.
Felirata a vállrészen két borda között helyezkedik el. Latin nyelvű, sűrűn elhelyezett minuszkulás (kis) betűkből áll: „ANNO DO M CCCCLX V ISTA CAMPANA EST FVSA PER MGRM PAVLVM AD HONOREM SANCTI MARTINI CONFESORIS DE HEVES.” Magyarul így hangzik: „Az Úrnak 1465. esztendejében ez a harang Paulus mester által öntetett a hevesi Szent Márton hitvalló tiszteletére”. A szöveg elejét és végét rozettaszerű embléma választja el egymástól. A felirat alatt újabb bordák futnak körbe. Ritkán fordul elő középkori harangjainkon, hogy fel legyen rajtuk tüntetve a templom, amelyik számára készült. Az sem általános, hogy a mester megnevezze magát a feliratban. Sőt évszám sem szerepel minden ránk maradt példányon. A hevesi harangon ez a három adat mind megtalálható.
 
Az adományozó, azaz önttető személye nincs megnevezve, de a harang nagyságából ítélve rangos személy lehetett, talán a helységet a 15. század közepén birtokló nánai Kompolti család egy tagja. Az öntés bizonyára helyben, Hevesen történt. A középkorban ugyanis a nagyobb harangokat általában a helyszínen öntötték. Az akkori nehézkes fuvarozási körülmények között célszerűbb volt a mesternek a helyszínre utaznia, ott egy ideiglenes olvasztókemencét építenie, mint a kész harangot szekéren nagy távolságra elszállítani. Külön figyelmet érdemel a felirat öntésének módja. A megöntendő harang formájára egy álharangot készítettek.  Erre nem külön illesztették fel a viaszbetűket, hanem szakaszonként vitték fel a feliratot tartalmazó viaszszalagot, melyet negatív sablonban öntöttek ki.
A mester, Paulus (Pál) ugyan megnevezte magát a feliratban, de nem tüntette fel, hogy hová való volt. Az 1460-70-es években két Paulus nevű harangöntőről tudunk: Szepes és Nyitra vármegyékben. Ez azonban nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a mi mesterünket azonosítsuk a két Paulus egyikével.
Felmerül a kérdés, miért Szent Márton tiszteletére készítették a harangot, hiszen templomunk titulusa Keresztelő Szent János. A templom eredeti, középkori védőszentje volt Szent Márton, az újabb titulust 1718 körül, újjáépítésének idején kapta.
 
Miért és mikor kerülhetett a földbe a harang? Kézenfekvőnek látszik, hogy a harangot elődeink a török csapatok elől, a török hadak közeledtének hírére rejtették el. Ez lehetett 1552, amikor Eger ostromához vidékünkön át  vezetett a hadak útja, de lehetett 1567 is, amikor a hatvani bég Hevest pusztította. Elásása nem volt egyedi eset. A korabeli Magyarország török uralom alatt álló részein csaknem húsz földbe rejtett harang került elő. Azonban nem minden harangot ástak a földbe. Heves megyében négy olyan középkori harang ismert, amelyet nem a földben találtak, feltehetően folyamatos használat közepette vészelte át a török uralom idejét (Balaton községben, Gyöngyöstarjánban, Tiszabőn és Szücsiben). Nagyságuk eltérő, de megmunkálásukban feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Ugyanaz a mester készítette őket 1523 körül.
 
A hevesi harang felidézi városunk középkori jelentőségét, rangját. Ugyanakkor minősége, kidolgozottsága arról is tanúskodik, hogy Paulus mester szakmáját jól értő, képzett harangöntő volt.
 
Megtalálásának másnapján a Községháza előtt készült az a fotófelvétel, melyen Hegedűs Béla, a szenvedélyes gyűjtő megilletődötten, kalapját levéve áll a harang mellett.
 
 
                                                                                                               Gyimesiné Gömöri Ilona
                                                                                                         muzeológus

 

Szólj hozzá!

Címkék: heves harang hegedűs béla


A bejegyzés trackback címe:

https://hevesimuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr53192681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.