Heves város Heves megye déli, sík részén található, a Tiszától 25 km, a Mátrától 50 km távolságra.

A megye negyedik legnagyobb városa, lélekszáma mintegy 11 ezer fő. Az a tény, hogy Heves város a megye névadó települése egyben,  a település koraközépkori jelentőségére utal.

Az Árpád-házi királyok korában Heves királyi várbirtok volt, névadó központja a Hevesújvári királyi vármegyének. Ispáni központként a hevesi részek világi igazgatását látta el. Az ispáni székhely földvár vagy megerősített udvarház lehetett. Heves rangját tovább emelte fontos egyházi szerepe is. A korabeli óriási egyházmegyében a négy főesperesi székhely közül az egyik Hevesen jött létre. A Hevesi főesperesség a Tarna, az Eger patak és a Tisza közötti terület egyházi központja volt. A település fejlődését elősegítette, hogy fontos kereskedelmi és hadi útvonalak vezettek itt keresztül.

Heves nevét 1203-ban említi először oklevél Hewes alakban. Később Heues-nek vagy Henes- nek írják. Az 1465-ben öntött harangon Hewes szerepel. Elnevezése nyelvészeti értelmezés szerint a „hő, hév” főnevekből származik.

A XIV. századra az ispáni rendszer átalakulásával Heves fokozatosan veszített jelentőségéből, és a létrejövő új vármegye szervezetében már nem tudta megtartani korábbi igazgatási szerepét. Azonban továbbra a megye rangos települése maradt. Fontos kereskedelmi és hadi útvonalak vezettek itt keresztül. A XV. században rangos mezővárosként említik, mely vásártartási joggal bírt. Gazdagságát illusztrálja a XIII. században épült, XV. században újjáépült temploma is, melyen ma is jól láthatók a gótikus stílusjegyek.

Birtokosai a XIV. században az Aba nemzetségből származó Kompolti család, később a család kihaltával a birtokjog az Országh családra szállt.

A város virágzásának a török pusztítás vetett véget. Az 1540-es évekből Heves is török hódoltsági terület lett, a hatvani szandzsák része, ezen belül náhijeközpont. A vidék gazdag élelemforrás volt a török számára a Jászságból Egerbe vezető útvonalon. Eger eleste, 1596 után Heves is tartósan katonai véghellyé vált. A törökök az Eger elleni kiváló stratégiai helyzetet kihasználva erődítményt, palánkvárat is építettek Heves központjában. A lakosságot kiűzték a városból, akik Kisheves néven a település északnyugati határában telepedtek le.

1685 őszén, amikor az osztrák hadak a török kiűzésére indultak, a menekülő törökök felégették a palánkvárat, és a város harc nélkül jutott a császáriak birtokába. A bécsi kamara Glöcksbert Dietrich Jánosnak adta más környékbeli községekkel együtt.

A város újra benépesült. Visszaköltözött az elmenekült magyar lakosság, valamint jelentős számú betelepülő érkezett a Felvidékről. Gömör vármegyéből több református nemesi család költözött Heves környékére, akik a helyi reformátusság magját alkották a római katolikus többségű települsen. Frankfurt vidékéről 21 téglaégetéssel foglalkozó német család érkezett. A XVIII. század elején a délvidéki rácok pusztításaitól, valamint pestisjárványtól is szenvedett a hevesi nép.

A XVIII. század legnagyobb birtokosai Haller Sámuel, a Nyáry-leszármazott Négy Linea (Bossányi, Orczy, Szunyogh, Török családok), és a község ötödrészét birtokló „ötödrészi nemesek”. Később házassági kapcsolatok révén a gróf Berényi, majd az Orczy család lett a főbirtokos. 1835-ben Ferdinánd Szász-Coburg góthai herceg megvásárolta az Orczy-birtokokokat, így a város legnaagyobb földesurává vált. A hét közép- és nagybirtokos mellett több, mint száz olyan kisnemes élt a településen, akiknek jobbágyaik nem voltak, majorságaikat zsellérekkel műveltették. A XIX. század első felében két kastély és hat kúria épült Hevesen, melyek a körülötte lévő zsellérházakkal tömböket alkotva sokfelé tagolták a települést. A kúriák közül több ma is áll a városban, különböző intézményeknek helyet adva (Dobóczky, Remenyik)

A XIX. század második felében a jó mezőgazdasági adottságoknak köszönhetően fellendült a mezőgazdasági termelés, országos hírűvé vált a dinnye- és dohánytermelés. A hevesi szőlők jelentősége az 1890-es években értékelődött fel, amikor a filoxéra a megye szőlőterületének mintegy 90 %-át elpusztította, de a hevesi homoktalaj immunis volt a fertőzéssel szemben. Szőlőtelepe és pincéje messze földen híres volt. A hevesi vasútállomásról óriási szállítmányok indultak dinnyével, szőlővel külföldi országokban is.

A város mint járási székhely jelentős közigazgatási szerepkörrel rendelkezett.

1984-ben ismét városi rangot kapott.

A város régi helynevei hűen őrzik múltjának emlékeit.A „Csalandra” a Mátyás király – Bartók B. utcák labirintus-szerű, régen a vízjárta területe, ahol a néphagyomány szerint az utolsó hevesi betyár tanyázott. A „Füzesi-köz”-ben, a Madách I. utcában Füzessy József Heves vármegye tiszti főorvosa lakott 1900 körül, akinek nevelt lánya, Rosenfeld Bella Bródy Sándor író felesége volt. A „Házhely” – Újtelep neve arra utal, hogy az 1920-as évektől osztottak ott ki házhelyeket, akkor népesült be.  A „Krakó” a XVIII. század óta cigánytelep a város Jászságba vezető részén, neve feltehetően gúnynév. A „Kutyavasút-sor”, ma Május 1. u. annak a keskeny nyomtávú, lóvontatású iparvasútnak emlékét őrzi, melyen a Bankpincétől a vasútállomásig szállították a szőlőt és a bort. A „Németsor” út, ma Petőfi S. u. nevében a német téglaégetők emléke él, sőt a téglaégető nyomait is megtalálták itt. A „Barabás-kert” helyén ma a Széchényi úti lakótelep áll, itt lakott az a Barabás Béla zsidó orvos, akinek halála után házában karmelita zárda és árvaház működött.

Heves határában három nagy halom van. A Góbis-halom (régebben „Golyóbis”) a legmagasabb, tengerszint feletti magassága 120 méter. A „Vezekényi Nagyhalom” a hagyomány szerint a tatárjárás során elesettek maradványait őrzi. A „Vesszőshalom” – régen erdős terület – az Árpád-korban a Tarnaőrsre vezető hadi út mentén található.

Pusztacsász – mely ma Heves külterületi része – az Árpád-korban önálló falu volt, itt éltek a az ispáni vár „csőszei”, a fegyveres várnép egy része.

 A hevesiek ma is tudják, melyik földút volt a hajdani „postaút”, mely Kiskörétől Kálig jelentett összeköttetést. Ma is él az „Ötödrész” helynév, mely Heves XVIII. századi felosztására utal, mely során a település „ötödrésze” a Babocsay-örökösöké lett, főként református nemescsaládoké (Lévay Borbély, Runyay Soldos, Ürményi, Nyírő, Szalatnyay)

Heveshez sok országos és nemzetközi hírnevet szerzett tudós és művész élete kötődik. Itt született Hevesi Lajos író, újságíró, Hevesi József nótaszerző, Dr. Bóna István régészprofesszer, Dr. Gömöri János régész, Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, Kovács Brigitta, Csikós Márta, Urbán Nagy Róbert előadóművészek, G. Mezei Mária rádió- és televízió-bemondó, és még folytathatnánk a sort.

Hevesen töltötte gyemekkorát Bíró Lajos író, filmforgatókönyvíró, aki Ady Endre egyik legjobb barátja volt, valamint Bródy Sándor író. Blaha Lujza színésznő négy évig élt Hevesen és a szomszédos Tenken, Soldos Sándor református földbirtokos feleségeként. 

A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet munkái világszerte ismertté tették a hevesi szőttes fogalmát. Népi iparművészeik keze nyomán hiteles, a népi hagyományból merítő szőttesek és hímzések készülnek napjainkban is.