Heves város Heves megye déli, sík részén található, a Tiszától 25 km, a Mátrától 50 km távolságra.
A megye negyedik legnagyobb városa, lélekszáma mintegy 11 ezer fő. Az a tény, hogy Heves város a megye névadó települése egyben, a település koraközépkori jelentőségére utal.
Az Árpád-házi királyok korában Heves királyi várbirtok volt, névadó központja a Hevesújvári királyi vármegyének. Ispáni központként a hevesi részek világi igazgatását látta el. Az ispáni székhely földvár vagy megerősített udvarház lehetett. Heves rangját tovább emelte fontos egyházi szerepe is. A korabeli óriási egyházmegyében a négy főesperesi székhely közül az egyik Hevesen jött létre. A Hevesi főesperesség a Tarna, az Eger patak és a Tisza közötti terület egyházi központja volt. A település fejlődését elősegítette, hogy fontos kereskedelmi és hadi útvonalak vezettek itt keresztül.
Heves nevét 1203-ban említi először oklevél Hewes alakban. Később Heues-nek vagy Henes- nek írják. Az 1465-ben öntött harangon Hewes szerepel. Elnevezése nyelvészeti értelmezés szerint a „hő, hév” főnevekből származik.
A XIV. századra az ispáni rendszer átalakulásával Heves fokozatosan veszített jelentőségéből, és a létrejövő új vármegye szervezetében már nem tudta megtartani korábbi igazgatási szerepét. Azonban továbbra a megye rangos települése maradt. Fontos kereskedelmi és hadi útvonalak vezettek itt keresztül. A XV. században rangos mezővárosként említik, mely vásártartási joggal bírt. Gazdagságát illusztrálja a XIII. században épült, XV. században újjáépült temploma is, melyen ma is jól láthatók a gótikus stílusjegyek.
Birtokosai a XIV. században az Aba nemzetségből származó Kompolti család, később a család kihaltával a birtokjog az Országh családra szállt.